Tizenhatodik nap - Megy a gőzös, megy a gőzös..

Tizenhatodik nap

Megy a gőzös, megy a gőzös…

Ma ismét abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a városi közlekedésért felelős vállalat az MPK, vagyis a helyi BKV egy külön járművét bocsátotta a rendelkezésünkre. A szállásunkhoz közeli buszmegállóban vett fel minket, és a célállomáson szálltunk le.

Mai napra a fogadó iskolánk egyik nagy tiszteletben álló tanára, aki a tegnap napot is szervezte, összeköttetéseinek köszönhetően el tudta intézni mind a külön járművet, mind azt, hogy megnézzük a krakkói vasúttársaság (Intercity) javító műhelyét.

  

Volt szerencsénk megismerkedni diesel és villanymozdonyokkal, azok motoraival, kerekeivel is.

Láttuk munkaközben a kerékesztergáló gépet is. Sőt, be is mehettünk három különböző vonat vezetői fülkéjébe is.

Kérésünkre beindították a diesel mozdonyt is:) 

És kipróbálhattuk az egyik új modellt is.

Majd búcsút intettünk a vonatoknak és a mi kis külön buszunkkal visszamentünk a belvárosba.

Délután tettünk egy sétát Kazimierzben, a zsidó negyedben, ahol Spielberg a Schindler listája című film néhány jelenetét is forgatta.

Mivel lassan megyünk már haza, a késő délutánok az utolsó városnézéssel, ajándékkereséssel és vásárlással telnek.  Sajnáljuk, hogy a végéhez közeledünk, biztosan hiányozni fog Krakkó, de azért jó lesz már újra otthon.  

Tizenötödik nap - Ismét hétfő

Tizenötödik nap

Ismét hétfő

Bár annyira egybefolynak  a napok, hogy igazán nem is tudjuk néha milyen nap van, a dátumot meg főleg nem tartjuk észben. Annyit azonban tudunk, hogy a mai nappal elkezdődött az utolsó hetünk. Ráadásul nem is akár hogyan.

A mai első célállomásunk a villamos remíz volt, ahová mi mással mentünk volna, mint villamossal, sőt mi több, külön villamossal!

Csak a mi kedvünkért üzemeltették be az 1969-es évjáratú villamost, ami felvett minket a hostelhez közeli Stradom nevezetű megállóban, és végigszáguldott velünk a városon.

A remízben bemutattak nekünk több típust, még a szerelőaknába is lemehettünk, hogy alulról is megszemléljünk egy járművet.

Teljes részletességgel elmondtak nekünk mindent a szervizelésről, a kerekek karbantartásáról, megnéztük hogyan forgácsolják le bizonyos táv után a kerekeket és még sorolhatnánk. Ha valakit részletesen érdekelne a dolog, megnézheti a munkanaplónkat, melyet minden nap szorgosan írunk.

11 órakor azonban el kellett indulnunk a fogadó iskolánkba, ahol délben az ’56-os eseményekre emlékeztek meg ünnepi műsor keretében, melynek a díszvendégei egy magyar konzul és mi voltunk. Természetesen ide is a külön villamos szállított minket. 

Az ünnepséget az iskola igazgatója nyitotta, majd egy veterán katona tartott beszédet.

Ezt követően egy történész világított rá a magyar és a lengyel történelem közös pontjaira, végül a Krakkói Filharmonikusok adtak egy órás koncertet, melynek az érdekessége az a két rapper volt, akik a komolyzenei kíséretre rapben mondták el a történelmi eseményeket. Sajnos mindezt lengyelül, így vajmi keveset értettünk belőle :)

A végén csipegettünk a megterített asztalról, mivel igencsak éhesek voltunk, de nem túl sokat, mert utána mentünk egy nagy közös ebédre :)

Aztán egy kis szabadprogram vacsora, munkanapló, élménynapló, ahogy az lenni szokott.

Tizennegyedik nap- Látogatás Auschwitz-Birkenauba

Tizennegyedik  nap

Látogatás Auschwitz-Birkenauba

A mai napot az élménynaplókból vett idézetekkel lehet talán a legjobban jellemezni.

„ Amikor átléptünk a főkapun kirázott a hideg, és amikor hátranéztem, láttam a hosszú szögesdrótkerítést, ami igen félelmetes látvány volt.”

„A képek a termekben szomorúságot és szenvedést ábrázoltak”

„Nagyon rossz érzés volt látni ezeket a dolgokat, mert tudtuk, hogy ezeket emberek hordták.”

„Nagyon megdöbbentettek az ott látottak.”

  

„Megrázó élmény volt látni, hogy mi is történt valójában a táborban.”

„ mind a két tábor lelkileg megrázó élmény volt, főleg, hogy sok fényképes és tárgyi bizonyíték maradt fönn arról, hogy milyen szörnyűséget műveltek az emberek.”

„Furcsa volt látni, hogy ott állunk békességben különböző országokból érkezett turistákkal együtt, ahol 70 évvel ezelőtt halál és pusztulás volt.”

„ Ami engem nagyon megdöbbentett, az a két tonna emberi haj. Több, mint 80 000 ember haja volt ott.”

„Megdöbbentő volt látni azt a sok képet a magyar halottakról.”

+

„Volt egy film, ami bemutatta, hogyan tüntették el a halottakat. Olyan vékonyak és furcsák voltak, mint egy gumibábu. Szörnyű volt.”

„Borzasztó érzés volt ott állni, ahol több százezer ember halt meg és belegondolni abba, hogy minden egyes lépésemnél volt egy ember, aki ott halt meg.”

 „Annak ellenére, hogy Auschwitz-Birkenau turista látványosság, még mindig érezni, hogy milyen szörnyű dolgok történtek azon a helyen.”

„Már kívülről is elég megrázó, vagy inkább ijesztő, hogy azon a helyen, nem is olyan régen, 70 éve, mik történtek. Leírni nem lehet ezt az érzést.” 

  

„A számok és a képek, amiket mutattak ijesztőek és brutálisak voltak.”

„…több mint egy millió embert hoztak ide…de ebből a sok emberből csupán 200 ezer az, aki túlélte a borzalmakat, a többiek kínok közt,valószínűleg remény nélkül haltak meg. „

„Ilyen körülmények között azon csodálkozom, hogy hónapokig kibírták.”

„sajnálat a sok szenvedésért, düh, hogy miért volt erre szükség, tehetetlenség, hogy ezeken nem segíthettem, szomorúság, hogy ezeket valakinek azért kellett elviselnie, mert más volt a származása”

„…amikor elhagytuk a tábort  valamiért megkönnyebbültem…”