Tizenharmadik nap
A fiúk a bányában dolgoznak
Ma reggel sajnos Závodi tanár úr hazament, helyette
azonban délután megérkezett Román tanár úr.
Reggeli után összeszedelőzködtünk, és elindultunk
Wieliczkára a sóbányába. Závodi tanár úr még a Visztula partig elkísért minket,
de aztán el kellett búcsúznunk, hiszen ő a bányába már nem tudott velünk jönni.
Kár, pedig nagyon tetszett volna neki is. Idáig is érdekes programokon voltunk,
de eddig ez tetszett a társaságnak a leginkább. Szívesen mentünk volna benne
még egy kört.
Mivel időben érkeztünk, volt még időnk egy kicsit
szétnézni a parkban, főleg, hogy gyönyörű időnk volt.
Szerencsére Barbarát kaptuk idegenvezetőnek, akit a
Krakkói városnézésről már jól ismertünk. Itt is kaptunk olyan fülhallgatót,
amin folyamatosan hallottuk miről beszél, így nyugodtan nézelődhettünk, közben
pedig folyamatosan kaptuk az információt arról, amit látunk.
Először perceken keresztül lépcsőztünk, kb. 400
lépcsőt kellett lefelé menni, és ott kezdtük meg a túrát.
Sokat megtudtunk a sóbányászatról,
nagyon jól
szemléltették az eszközöket,
a munkafolyamatokat, sőt volt, amit
ki is
próbálhattunk.
A legszebb része a bányának az a kápolna volt ahol
még ma is tartanak misét. Még a csilláron látható díszek is sóból voltak.
Nagyon örülünk, hogy eljutottunk ide! Ez a látogatás
nagy élmény volt, de hogy tovább fokozzuk ezt az elégedettség érzést , ebédre
egy kis pizzát/hamburgert kaptunk:)
Mire délután visszaértünk a szállásra, Román tanár
úr már ott volt. Összegyűltünk egy kicsit, beszélgettünk vele, majd Mártonnal
lementek edzeni a Visztula partjára (Marcinak október 26-án verseny van
Katowicében, így ő marad kint, nem is jön velünk haza, és már el kell kezdenie
készülni rá). Este pedig a szokásos menetrend: vacsora, naplóírás, mosoda,
pihenés.
Pihenni sokat nem pihenünk, de eszünk rendesen,
úgyhogy az alábbi képen (mellyel mára el is búcsúzunk) látható, hogy milyen
erősek vagyunk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése