Tizenegyedik nap
Már kevesebb, mint a fele
Fáradunk, így elmaradt
a tegnapi blog írása. Gyakorlatilag két hete meg sem állunk. Reggelente egyre
nehezebb felkelni, így a ma reggeli 5 órai kelés nagyon megviselte a
társaságot. Hajnali háromnegyed hétre kint kellett lenni az iskolánál, így
hatkor elindultunk. Ott várt ránk a busz és a fogadó iskola egyik osztálya.
Tychybe mentünk a Fiat gyárat megnézni, így két órát utaztunk.
Igyekeztünk pihenni a
buszon, de hát ezek a lengyel diákok sokkal rosszabb magaviseletűek ám nálunk.
Ezt a kísérő tanáraink is tudják igazolni. Végig rendetlenkedték az utat, szegény
Beata tanárnő, aki az ő osztályfőnökük, nekünk pedig a kinti segítő tanárunk,
végig fegyelmezte őket. Bezzeg mi! Ránk se kellett szólni, úgy viselkedtünk,
mit a kisangyalok :)
Mivel a gyár területén
egyáltalán nem szabadott fényképezni, ma nem csináltunk sok képet, de az
agyunkban mindent elraktároztunk :)
Mielőtt beléptünk az
üzem területére megkaptuk a narancssárga láthatósági mellényt, majd beültettek
minket egy előadóterembe, és megnéztünk egy filmet a Fiat Auto Poland
működéséről, arról, hogy tulajdonképpen mivel foglalkoznak, hányan dolgoznak
itt, milyen autókat szerelnek össze, és alapvetően arról, hogyan zajlik az
egész folyamat. Érdekes volt látni azt a rengeteg robotot a szalagok mellett,
viszont hiába ez a modern technológia, a precíz munka elvégzésére azért még
mindig emberi munkaerőt használnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése