Tizenötödik nap
Ismét hétfő
Bár annyira
egybefolynak a napok, hogy igazán nem is
tudjuk néha milyen nap van, a dátumot meg főleg nem tartjuk észben. Annyit
azonban tudunk, hogy a mai nappal elkezdődött az utolsó hetünk. Ráadásul nem is
akár hogyan.
A mai első
célállomásunk a villamos remíz volt, ahová mi mással mentünk volna, mint
villamossal, sőt mi több, külön villamossal!
Csak a mi kedvünkért
üzemeltették be az 1969-es évjáratú villamost, ami felvett minket a hostelhez
közeli Stradom nevezetű megállóban, és végigszáguldott velünk a városon.
A remízben bemutattak
nekünk több típust, még a szerelőaknába is lemehettünk, hogy alulról is
megszemléljünk egy járművet.
Teljes részletességgel
elmondtak nekünk mindent a szervizelésről, a kerekek karbantartásáról,
megnéztük hogyan forgácsolják le bizonyos táv után a kerekeket és még
sorolhatnánk. Ha valakit részletesen érdekelne a dolog, megnézheti a
munkanaplónkat, melyet minden nap szorgosan írunk.
11 órakor azonban el
kellett indulnunk a fogadó iskolánkba, ahol délben az ’56-os eseményekre
emlékeztek meg ünnepi műsor keretében, melynek a díszvendégei egy magyar konzul
és mi voltunk. Természetesen ide is a külön villamos szállított minket.
Az ünnepséget az iskola
igazgatója nyitotta, majd egy veterán katona tartott beszédet.
Ezt követően egy
történész világított rá a magyar és a lengyel történelem közös pontjaira, végül
a Krakkói Filharmonikusok adtak egy órás koncertet, melynek az érdekessége az a
két rapper volt, akik a komolyzenei kíséretre rapben mondták el a történelmi
eseményeket. Sajnos mindezt lengyelül, így vajmi keveset értettünk belőle :)
A végén csipegettünk a
megterített asztalról, mivel igencsak éhesek voltunk, de nem túl sokat, mert
utána mentünk egy nagy közös ebédre :)
Aztán egy kis
szabadprogram vacsora, munkanapló, élménynapló, ahogy az lenni szokott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése